Vélemény az ünnepségről

1848.március 15 ünneplése Balatonőszödön

Szeretjük az ünnepeket Őszödön ünnepelni.

Az őszödiek megadják a módját az ünneplésnek, legyen az március 15, májusfa állítás-kitáncolás,

Falunap, Mária nap, Szent István ünnep vagy az Adventi ablakdíszítés közös keresése.

Mi nyugdíjasok vagyunk, telente Budapesten élünk, de amint kitavaszodik, alig várjuk, hogy a

szőlőhegyen találkozzunk a barátainkkal. Évek óta úgy „időzítjük” a metszést, hogy itt ünnepelhessük

1848-at.

Az idei megemlékezés felejthetetlen lesz számunkra.

A műsor minden szereplője az óvodástól a huszonévesig, de a családos felnőttek is, falubeli volt, és

fergetegeset alakítottak!

Az előadásnak olyan íve volt,(mondják ezt színházi nyelven) hogy még a legkisebbek is feszült

figyelemmel nézték végig.

A gyönyörűen felújított faluház ünnepre feldekorált dísztermében a közönséget „Petőfi Sándor”

(Antal András nem ál, de valódi szakállal) szólította fel a Himnusz eléneklésére.

Lelkes énekünk után három kisiskolás (Vinkler Nóra, Pápa Noémi, Zakar Teréz) verselve méltatta a 48-

as csodát-nagy tapsot aratva-

Ezután projektorral kivetítve láthattuk a forrongó Európában a történelmi események alakulását.

Pozsony után „élőképre „váltott a színpad.

A Pilvax kávéház asztalainál zajló párbeszédekből megismerhettük a pesti történéseket.

Petőfi Sándor érces hangján elmondott buzdító szavai, a „Talpra magyar”nyomán a terem egyre

jobban átforrósodott.

A színpadkép-váltás alatt három kisiskolás szavalata (Androsics Ferenc Bence, Varga Nándor,

Androsics Bálint) vezetett át minket a záró „tánc-színház” felvonásáig. A tiszta forradalmat jelképező

fehérruhás lányok és ünneplős legények (A harangok dala zenére) eltáncolták, hogy az összefogás

ellenére gyászos véget ért a forradalom.

Vastapsot követően a függöny elé ismét „Petőfi Sándor” lépett, a Szózat közös eléneklésére szólított.

Mindenki egyenként énekelte és élvezte: „Itt élned, s halnod kell”

A hősök emlékművéhez vonultunk, ahol Antal János polgármester beszédet mondott a Forradalom

határokon átívelő és világszerte örökké élő emlékezetéről, megünnepléséről.

A koszorúk elhelyezése után visszamentünk a Faluházba . A díszterem átalakulásán mindnyájan

meglepődtünk, mert a széksorok helyén igazi „nosztalgia Pilvax” kávéházat alakítottak ki a szervezők

és a szereplők. A kis asztalkákon a korabeli menükártyákról kérhettük a frissen sült, de korabeli

megnevezésű sütikből. Megvendégeltek minket a szereplők és rendezők, és mi az asztalkák mellett

beszélgetve nem győztük dicsérni őket.

Számtalan 48-as műsort láttunk, de ennek nagyszerűsége megérintett minket!

Köszönjük a rendezőknek, szereplőknek, a jelmezek, a díszletek készítőinek, hogy ilyen színvonalas

előadást hoztak létre. Napi munkájuk, tanulmányik mellett, szeretetből, lelkesedésből még meg is

vendégeltek.

Balatonőszöd büszke lehet az itt élők nagyszerűségére!

Szedleczky Rudolf és neje Leszl Mária